A túzok nemzetközi fajvédelmi tervében 9 veszélyeztető tényező szerepel – zárójelben a tényező globális jelentőségét tüntettük fel. Az egyes tényezők jelentősége országról országra változhat, időben átalakulhat, illetve a tényezők hatása sokszor nem önmagában jelentkezik, hanem összeadódik (pl. zavarás és vezetékeknek való ütközés, mezőgazdálkodás és predáció, stb.).

1. Zavartalan, nyílt, megfelelő vegetációs adottságokkal rendelkező élőhelyek elvesztése (kritikus) – a mezőgazdasági gyakorlat intenzívebbé válása (öntözés, növényvédőszer-használat, gépi munka), a termesztett szántóföldi kultúra, illetve a legeltetési/kaszálási mintázat, nyomás megváltozása. Mindezek mellett az erdősítés, beépítés, infrastruktúra-fejlesztések is csökkenti az alkalmas élőhelyek területét.
2. Elektromos szabadvezetékekkel történő ütközés (magas) – az ütközés mellett igen jelentős a vezetékek eltérítő hatása miatti élőhelyvesztés.
3. Fészekaljak és fiókák mezőgazdasági tevékenység következtében történő megsemmisülése (magas) - a mezőgazdasági munkák (kaszálás, vegyszerezés, sorközművelés) közvetlenül pusztíthatják el a fészekaljakat.
4. Tojások, fiókák, illetve fiatal madarak predációja (közepes): ragadozó emlős és madárfajok (elsősorban varjúfélék) okozta predációs nyomás. A Kárpát-medencében az emlős predátorok közül a róka, a borz, a vaddisznó, illetve növekvő mértékben az aranysakál jelent kockázatot. A madárfajok közül elsősorban a dolmányos varjú és a szarka, illetve egyes területeken a holló a fő fészekpredátorok.
5. Zavarás (alacsony) – a mezőgazdasági tevékenységből fakadó zavarás mellett a fészkelőterületek látogatása (természetjárás, fotózás, vadászat).
6. Táplálékhiány (közepes) – a megfelelő, gerinctelen állatokból álló táplálékbázis csökkenése a mezőgazdasági tevékenységgel, vegyszerezéssel, csapadékmennyiséggel összefüggésben.
7. Klímaváltozás és hatásai (közepes) - szélsőséges időjárási körülmények (aszályok, szélsőségesen sok csapadék) hatása.
8. Szokatlanul kemény telek okozta veszteségek (alacsony). Az akut táplálékhiány elől menekülve a túzokcsapatok a normál telelőhelyeket elhagyva olyan területekre vonulhatnak, ahol egyéb veszélyforrások (ragadozók, vadászat, vezetéknek való ütközés) jelentős pusztulást okozhatnak.
9. Orvvadászat (alacsony) – A nyugat-palearktiszi elterjedési terület keleti részén – Ukrajna és Oroszország területén lehet jelentős.

A felsorolt 9 veszélyeztető tényező közül 5 közvetlenül vagy közvetetten az élőhelyeken végzett mezőgazdasági tevékenységekre vezethető vissza.

A veszélyeztető tényezők határozzák meg az adott régióban a fajvédelmi tevékenység fő vonalait. A Kárpát-medence túzokállományára a vezetékeknek való ütközés a predáció és a zavarás mellett az intenzív mezőgazdálkodásból fakadó negatív hatások jelentik a legkomolyabb veszélyt. A 2016-2023 között zajló túzokvédelmi LIFE program is ezen veszélyeztető tényezők kiküszöbölését célozza.