Művészeti kiállításmegnyitó és túzokvédelem
Szabó Ágnes Columba című kiállítása 2024. szeptember 19-én nyílt meg az Eötvös10 Művelődési Házban. A kiállítást Nagy Dénes, az MME Természetvédelmi Osztály vezetője nyitotta meg, aki a túzokvédelemről beszél Szabó Ági madarak által inspirált művei előtt. A megnyitó beszéde az alábbiakban elérhető.
A kiállítás január 31-ig látogatható.
Szabó Ági kiállításmegnyitó
Mi köti össze egy művész, Szabó Ági alkotásait az MME tevékenységével? Erre a kérdésre válaszul el kell mesélnem, mit csinálok az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületben (MME-ben).
Túzokvédelmet, tehát részt veszek ennek a fajnak a megőrzésében. Jelen pillanatban egy EU-s finanszírozású, LIFE projekt keretében is, de a hazai állami természetvédelmi erőfeszítésekkel is összhangban. (Zárójeles megjegyzés, hogy az MME gyakran kerül a túzokvédelem kapcsán számos társadalmi csoporttal kapcsolatba, akiknek – igazgatóm ilyenkor szokásos előadásai címéből kiindulva – „Hogyan lesz a túzokból szürkemarha kolbász?” című előadás szokott „bemutatásra kerülni”, de jelen kiállításmegnyitón szeretnék eljutni Szabó Ági képeihez, így inkább más, nem gasztronómiai irányból közelítem meg a témát. Előre is elnézést a természetvédelmi szakmai szlengért, de ígérem, nem lesz túl bonyolult, és végül eljutunk Szabó Ági műveihez is.)
Miért a túzokot védjük, miért az MME címerállata a túzok? Azért, mert karizmatikus, és úgynevezett ernyőfaj is. Mind a két fogalom, a „karizmatikus”, és az „ernyőfaj” tudományos, úgynevezett konzervációbiológiai fogalom, így egy kiállításmegnyitón ezek a fogalmak magyarázatra szorulnak.
Az ernyőfaj azt jelenti, hogy a faj megőrzésére koncentráló természetvédelmi munka több, az ernyőfaj élőhelyére jellemző fajt is segít, az ernyőfaj mintegy ernyőként védi őket is. A túzok esetén ez magában foglalja, hogy ha ennek a fajnak a védelmével foglalkozunk, akkor olyan lépéseket teszünk meg – például mezőgazdasági területek földhasználatára próbálunk hatni, az agrártájon áthúzódó légvezetékek földkábelre váltását próbáljuk elérni -, amelyekből más fajok, illetve a fajok élőhelyei, és nem utolsó sorban a táj is profitál. Például a túzok élőhelyein elérhetőek olyan mezőgazdasági támogatási formák, illetve olyan szabályok vonatkoznak a gazdálkodókra – nem utolsó sorban például az MME javaslatait beépítve jogszabályokba is –, amelyek hatására kevesebb növényvédő szer jut ki a földekre, kisebb táblaméreten, változatosabban zajlik a mezőgazdasági művelés, nincs elvezetve a gyepekről a belvíz, kevesebb és későbbi gépi munka zajlik a termőföldeken. Ezek a lépések nem csak a túzoknak kedvezőek, hanem például a bíbicnek, fogolynak, fürjnek, sárga billegetőnek, sordélynak, illetve rovar-, emlős-, kétéltű és hüllőfajoknak. A légkábelek földkábelre váltása az agrártájban csökkenti a túzokok és egyéb nagy testű madarak vezetéknek ütközési esélyét, illetve megakadályozza az oszlopfejekre beszálló madarak áramütésének lehetőségét is, nem utolsó sorban a tájképet befolyásolja pozitív irányban (és ez már esztétikai kérdés is, azaz a művészet felé is haladok a beszédemben). Összességében a túzok ezeket az értékeket, fajokat ernyőként védi az érdekében zajló természetvédelmi munkán keresztül.
Rátérve a másik fogalomra, a karizmatikus faj fogalmára. Ezt a fogalmat másképpen zászlóshajó fajnak is mondják. A kifejezés azt jelenti, hogy feltűnő élőlényről beszélünk, sokak figyelmét felkelti, igy, mint egy zászló, szimbólumként is szolgál a természetvédelmi erőfeszítésekhez. Az ilyen fajok esetén az érzelmi azonosulás könnyebb, megragadják nem csak a természetvédelemmel foglalkozók képzeletét. A karizmatikus fajok a természetvédelem nagykövetei, segítségükkel könnyebben megérthető a természetvédelem tevékenysége. Nem véletlen, hogy karizmatikus, zászlóshajó fajok kivétel nélkül esztétikusak, szépek, csak kivételesen találunk köztük gerinctelen fajokat (például a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság pompás címerállatát, az alpesi cincért). Jellegzetes karizmatikus faj a panda (mintha eleve logónak tervezte volna a természet), a nagymacskák, az emberszabású majmok, vagy akár a bébifókák. A madarak megközelíthetetlenségük, repülési tudásuk, és nem utolsó sorban pompás, színes tollazatuk miatt szintén gyakran tudnak karizmatikus fajjá válni. Az MME ernyőszervezete, a BirdLife nem véletlenül választotta címerállatának a sarki csért, ezt az egész Földet keresztülvándorló, könnyed röptű madarat, és az MME logójában sem véletlen a túzok. Aki kora tavasszal megtapasztalta a túzokdürgést, látta a túzokkakasok násztáncát, amikor óriási habos felhőnek mutatják magukat a nyílt pusztán, vagy testközelből rácsodálkozott egy túzok puszta méreteire (a világ legnagyobb röpképes madaráról beszélünk a kakasok 15 kg-os tömeget meghaladóak is lehetnek), biztosan egy életre szóló élménnyel lett gazdagabb. Ezek a karizmatikus fajok inspirálnak, cselekvésre, megismerésre, elmélyülésre. Az inspiráció nem csak természetvédelmi szakemberekre, konzervációbiológusokra vonatkozik, de valójában mindenkire, aki kapcsolatba kerül velük.
Ezen a ponton végre eljutottunk az esztétikához és ezen keresztül Szabó Ági műveihez. A művész feladata, hogy amit a például természet inspirációként elé tár, azt tovább gondolja, át- és továbbadja a közönségének. Szabó Ági madarak szépségéről szóló művei egyfajta művészeti ernyőként is viselkednek a természet megismerésében, szépségeinek megőrzésében. Köszönöm Szabó Áginak az élményt és a közös munkát!